... de sajnos mi már itthon vagyunk.
Pedig mennyivel szívesebben lennénk még most is Görögországban!
Igen barátságtalan idő fogadott minket itthon múlt vasárnap. Amikor a gép leszállt, zuhogott az eső.
Nem tudom, hogy ez is a fapados gép "előnyeihez" tartozik-e (visszafelé Ryanair társasággal utaztunk), de a reptér külső részén szálltunk le, a géptől pedig csőfolyosó helyett fedetlen területen át kellett beszaladnunk egy ponyvával épp-hogy csak lefedett, hosszú, kanyargós folyosó-szerűségre, ahová beesett az eső, és a gurulós fedélzeti bőröndökkel hatalmas tócsákat kellett átugrálnunk.
Nem tudom, hogy ez is a fapados gép "előnyeihez" tartozik-e (visszafelé Ryanair társasággal utaztunk), de a reptér külső részén szálltunk le, a géptől pedig csőfolyosó helyett fedetlen területen át kellett beszaladnunk egy ponyvával épp-hogy csak lefedett, hosszú, kanyargós folyosó-szerűségre, ahová beesett az eső, és a gurulós fedélzeti bőröndökkel hatalmas tócsákat kellett átugrálnunk.
Fura kontraszt volt a két heti tűző napsütéshez és meleghez képest ez az esős-borús, hűvös este. Délután még a forró-kék ég alatt kaptattunk fel a meredélyen az ódon falakhoz, és az athéni metrón utazva azon mulattunk, hogy senki nem érti, miről beszélünk. Akkor még mi voltunk a turisták egy idegen országban. Két óra leforgása alatt megérkeztünk a hideg őszbe, és már mi voltunk itthon, és a velünk utazó görögök próbálták magukat megértetni idegenben.
Az utazás tanítja az Embert a rugalmasságra. Alkalmazkodni a folyton átalakuló környezethez, helyzetekhez, és ahhoz, hogy minden változik. Mi magunk is változunk. Olyan jó így más szemszögből is látni a Világot. Mást látni, és aztán Itthon másképp látni ugyanazt, amit azelőtt hosszú éveken át - talán már unottan - szemléltünk. És elengedni mindazt, amire már nincsen szükségünk.
Néhány nappal a haza érkezésünk után vonaton utaztam Budapestre. Rácsodálkoztam a haragos zöld tájra. Jéééé, mennyi zöld! Imádom Görögországot, az ilyen-nincs-is-kék eget, a fehér-fodros kék tengert - de ott nincs ennyi szépséges zöld, mint mifelénk. Eddig is szerettem a hegyes-dombos, fás-erdős-ligeteseket, de most valahogy még inkább szembe tűnő volt számomra az itthoni zöld bársonyossága.
Az utazás tanítja az Embert a rugalmasságra. Alkalmazkodni a folyton átalakuló környezethez, helyzetekhez, és ahhoz, hogy minden változik. Mi magunk is változunk. Olyan jó így más szemszögből is látni a Világot. Mást látni, és aztán Itthon másképp látni ugyanazt, amit azelőtt hosszú éveken át - talán már unottan - szemléltünk. És elengedni mindazt, amire már nincsen szükségünk.
Néhány nappal a haza érkezésünk után vonaton utaztam Budapestre. Rácsodálkoztam a haragos zöld tájra. Jéééé, mennyi zöld! Imádom Görögországot, az ilyen-nincs-is-kék eget, a fehér-fodros kék tengert - de ott nincs ennyi szépséges zöld, mint mifelénk. Eddig is szerettem a hegyes-dombos, fás-erdős-ligeteseket, de most valahogy még inkább szembe tűnő volt számomra az itthoni zöld bársonyossága.
Itthon az intézendők hosszú sora várt bennünket - ezt is még tanulnunk kell, hogyan lehet előkészíteni úgy egy hosszabb utazást, hogy ne várjanak meg a sürgős ügyek, hanem a távollétünkben is tovább haladjon az Élet :-)
Még sok minden érdekesség van a tarsolyomban, amiről szívesen írok - lassan talán ehhez is hozzájutok.
Addig is néhány fénykép utolsó rodoszi kirándulásunkról.
Felismeritek, hol készültek?
Felismeritek, hol készültek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üzennél Miklósnak? Itt megteheted.