2016. október 15., szombat

Cipőmön még az Akropolisz márvány pora...


... de sajnos mi már itthon vagyunk.





Pedig mennyivel szívesebben lennénk még most is Görögországban!

Igen barátságtalan idő fogadott minket itthon múlt vasárnap. Amikor a gép leszállt, zuhogott az eső.

Nem tudom, hogy ez is a fapados gép "előnyeihez" tartozik-e (visszafelé Ryanair társasággal utaztunk), de a reptér külső részén szálltunk le, a géptől pedig csőfolyosó helyett fedetlen területen át kellett beszaladnunk egy ponyvával épp-hogy csak lefedett, hosszú, kanyargós folyosó-szerűségre, ahová beesett az eső, és a gurulós fedélzeti bőröndökkel hatalmas tócsákat kellett átugrálnunk.

Fura kontraszt volt a két heti tűző napsütéshez és meleghez képest ez az esős-borús, hűvös este. Délután még a forró-kék ég alatt kaptattunk fel a meredélyen az ódon falakhoz, és az athéni metrón utazva azon mulattunk, hogy senki nem érti, miről beszélünk. Akkor még mi voltunk a turisták egy idegen országban. Két óra leforgása alatt megérkeztünk a hideg őszbe, és már mi voltunk itthon, és a velünk utazó görögök próbálták magukat megértetni idegenben.

Az utazás tanítja az Embert a rugalmasságra. Alkalmazkodni a folyton átalakuló környezethez, helyzetekhez, és ahhoz, hogy minden változik. Mi magunk is változunk. Olyan jó így más szemszögből is látni a Világot. Mást látni, és aztán Itthon másképp látni ugyanazt, amit azelőtt hosszú éveken át  - talán már unottan - szemléltünk. És elengedni mindazt, amire már nincsen szükségünk.

Néhány nappal a haza érkezésünk után vonaton utaztam Budapestre. Rácsodálkoztam a haragos zöld tájra. Jéééé, mennyi zöld! Imádom Görögországot, az ilyen-nincs-is-kék eget, a fehér-fodros kék tengert - de ott nincs ennyi szépséges zöld, mint mifelénk. Eddig is szerettem a hegyes-dombos, fás-erdős-ligeteseket, de most valahogy még inkább szembe tűnő volt számomra az itthoni zöld bársonyossága.


Itthon az intézendők hosszú sora várt bennünket - ezt is még tanulnunk kell, hogyan lehet előkészíteni úgy egy hosszabb utazást, hogy ne várjanak meg a sürgős ügyek, hanem a távollétünkben is tovább haladjon az Élet :-) 


Még sok minden érdekesség van a tarsolyomban, amiről szívesen írok - lassan talán ehhez is hozzájutok.

Addig is néhány fénykép utolsó rodoszi kirándulásunkról.

Felismeritek, hol készültek?










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üzennél Miklósnak? Itt megteheted.